Sarah élete :]

Szeptember 08, hétfő
Az első tanítási nap, azután, hogy Patrikkal moziba mentünk. Mikor nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, eszeveszetten kerestem a türkiz rövidnadrágomat. Mikor hál'istennek megtaláltam, a rózsaszín conversemnek kelt lába... Mikor elkészültem, izgatottan léptem ki az ajtón. Mivel ma biciklivel mentem, ezért a garázs felé vettem az irányt. Miközben bicikliztem, folton az kattogott az agyamban, hogy vajon Patrik mit mondott a moziról a haverjainak. Azt, hogy: "Uhh, alig éltem túl a mozit ezzel a csajjal. Végig csak zabált, a film nem is igazán érdekelte." vagy épp ellenkezőleg... Jajj.! Szóval ezekkel a kellemes gondolatokkal parkoltam le a matt fekete biciklimet a suli előtt. Enyhe izomlázzal küszködve, de felbaktattam abba a terembe, ahol ma az első órám lesz. Ahogy beléptem, Patrikot kerestem, de nem láttam... Már-már kezdtem beletörődni, hogy életem szerelme ma nem jön iskolába, 5 perccel becsöngetés előtt bezuhant. Na persze, hisz edzése van! De hülye vagyok!-gondoltam. Magyar órán a tanár dolgozatot iratott ami nem sikerült olyan fényesen...:/ Uppsz... Matek órán mivel Patrik mellett ülök, se ő nem szólt hozzá, de nekem sem volt kedvem megtörni a csendet. A táblán lévő tananyagra olyan bambán néztem, minta egy ufót láttam volna. :) Tesin kötelet másztunk, és csak én meg Anna bírtuk megmászni. Pont mi ketten xd. A maradék 3 órán /töri,angol meg még egy angol/ csak fizikailag voltam ott, ugyanis az eszem teljesen máshol jár. Na vajon kin? Na? Éppen indultam volna haza, mikor egy kéz megragadta a csuklóm. Ijedten néztem hátra, de ahogy megláttam, hogy Patrik fogja a csuklóm, egyszerűen megörültem. :)
- Szia! - kezdte.
- Hello.- köszöntem vissza.
- Figyelj....beszélhetnénk?
- Persze.- mondtam egyből habozás nélkül.
- Na szóval...volt szombaton az a mozizás...és hát én nagyon jól éreztem magamat. Te Sarah?

- Ezt most komolyan attól kérdezed, aki teljesen beléd van esve? - csodálkoztam, nagy vigyorral az arcomon.
- Igen. Erről kéne beszélnünk. Mozi után mikor haza mentem csak te jártál a fejemben...és hát rájöttem én is SZERETLEK!- mondta, közben és sokkot kaptam.
- Öööö....
- Hogyha te is szeretsz engem, meg én is téged, akkor nem kéne egy szinttel feljebb lépni.. Persze csak ha te is akarod.-habogta elég idegesen.
- Oké...-dadogtam.
-Akkor....-mondta, miközben lassan magához húzott, majd hosszasan megcsókolt.
Kisebb szívbajjal mentem haza, de mivel anyuék nem voltak otthon kiörülhettem magam :). A házi megírása és a tanulás után, egyből skypeoltam Dorkával, meg Esztivel, és el újságoltam nekik az egész sztorit. Ja meg, hogy elvileg van barátom... (L) (L) (L)