Sarah élete :]

Szeptember 10., szerda
Keléskor meglepődve tapasztaltam, hogy most nem a telefonom, hanem Anya ébreszt. Fél álomban is hallottam, amikor megkérdezte:
- Hogy van a nagy Ő?- kérdezte, amelyet meglepődve hallottam.
- Jól van. Miért?
- Semmi különös csak szeretnénk megismerni a barátodat. – erre már nem tudtam mit mondani, teljesen lesokkolódtam, ő pedig megsimogatta bozontos hajkoronámat, amit mostanában alig bírok kifésülni, mert olyan hosszú lett.
- Honnan tudtok ti erről?
- Ezt csiripelték a madarak. - hangzott a válasz. Valószínűleg akkor Eszti vagy Dorka kotyogta ki Anyunak, hiszen más nem tudja. – Jól van, akkor majd bemutatom nektek valamikor a közel jövőben.
A suliban egy kicsit félre hívtam Patrikot, hogy elújságoljam neki a hírt. Különös módon egyáltalán nem lepődött meg, ekkor rájöttem a rejtélyre.
- Patrik, te mondtad Anyunak, hogy járunk?- az utolsó szót persze suttogva mondtam, mert nem mondtuk el a többieknek, hogy járunk. Zöld szemével igenlő választ jelzett.Majd következett egy szenvedélyes csók, amit majdnem meglátott Zsolti, de mégsem.
- És mikor akarsz bemutatni?- kérdezte halkan, de hízelegve
- Szombaton, ha jó neked akkor.
- Akkor épp nincs semmim. Rendben, tehát szombaton talizunk a szüleiddel. – most már megnyugodhattam. Volna. De angolon Zsuzsa néni bejelentette, hogy pénteken megírjuk az év eleji felmérőt, ami dupla jegyet fog érni. Óra után megkértem Zsuzsa nénit, hogy legyen ma korrepetálás, mert nem teljesen értek mindent. Föcin szintén megtudtuk, hogy TZ-t írunk pénteken. Na, ez így jó lesz még csak év eleje van, de már fogunk írni két témazárót. Bioszon már csak szenvedtünk. Otthon neki kezdtem a tanulásnak, amit sajnos még jó ideig fogok folytatni.Még lefekvés előtt is átnéztem a föcit.