Sarah élete :]

Szeptember 15., hétfő
Reggel minden a szokásos módon történt, de napközben érdekes dolgok történtek. Kezdjük azzal, hogy az osztályfőnökünk bejelentette, hogy a holnapi naptól kezdve minden nap úszással kezdődik majd a napunk. A hír hallatán persze rögtön hallani lehetett ezeket: "Fúúúúúúúúúúúúj", " Ne már.", " Én nem is tudok úszni :(". A tanár erre vidáman felelt: " Nem baj, ezután legalább azt majd tudsz, mert máshoz nincs tehetséged." Ezen a beszóláson kissé meglepődtünk, aztán jót röhögtünk rajta. És volt még egy rossz hír, amiről eddig nem tudtunk: a MAGYAR TANÁR az osztályfőnök-helyettesünk. Ezt a szívást. Ráadásul, pont az amelyik engem utál, gyűlöl. Hogy is jellemezhetném még a kapcsolatunkat? Legalább lehetett volna az, aki nem tanít bennünket, de nem, kizárólag róla lehetett szó, akit az egész iskola utál. Szivacs :( .A harmadik nagy hír pedig mi voltunk Patrikkal. Utolsó órán, ami angol volt Zsuzsa néni megengedte, hogy kiélvezhessük a nyár utolsó napjait, ezért elmentünk fagyizni. Én vettem magamnak, egy citromos és egy dobostorta fagyit. A többiek amit akartak és meglepetésünkre Zsuzsa néni is velünk fagyizott. A fagyizóból visszamenet valaki elkapta a karomat hátulról és visszahúzott. Patrik volt. A bokor mögött hirtelen megcsókolt, azonban, mint kiderült utána ennek volt néhány szemtanúja és csodálkozva figyelték a jelenetet. Ezt követően el kellet magyaráznunk, hogy mi járunk. Látszólag fölfogták, de szerintem eléggé nehezen emésztették meg. Most, hogy rólunk már tudnak Annáékon a sor. :)