Sarah élete :]

Szeptember 16., kedd
Sehogy sem aludtam. A telefonom ugyanis egész éjszaka pityegett, mert jöttek az értesítőim. Ilyen üzeneteket küldtek: "Sarah te tényleg jársz Patrikkal?" , "Mióta jártok?" , vagy "Te nem érdemled meg Patrikot!" stb...
Mikor már a telefonom nem egy újabb értesítő miatt csipogott, hanem mert 6 óra 5 perc volt, (ugyanis ilyenkor kelek,) kikászálódtam az ágyamból. Felkaptam a piros nadrágomat, ami fölé a halványzöld pulcsimat vettem, és egy fekete-fehér csíkos sállal egészítettem ki a ruháimat. A konyha felé menet megnéztem magam a tükörbe, és határozottan megvoltam magammal elégedve.
- Anyuuuu! Elfogyott a túro-rudi. - nyávogtam, a hűtőhöz érve.
- Akkor egyél meg egy banánt.
- Hát oké. 
Ahogy lenyomtam a banánt, elindultam a fürdőszoba felé, de megbotlottam a küszöbben.
- Áú! - sikítottam fel
- Mit csináltál? - kérdezte apu
- Megbotlottam. - feleltem.
- De béna vagy. Na mindegy találsz ragtapaszt a szekrénybe. - felelte, s közbe a szekrény felé biccentett a fejével.
- Hát kösz és oké.
Egyből a szekrény felé vettem az irány (egy élmény volt egy lábbal ugrándozni) ,és leragasztottam a lábujjamat. Végül csak eljutottam épségben a fürdőig, hogy végre fogat mossak. 5 perc után már a zöld fila magasszárú cipőmben baktattam a suli felé. Folyton azon kattogott az agyam, hogy milyen lesz az első nap úgy, hogy tudják a nagybetűs TITKOT...
Szia.- köszönt először Dominik.
- Hello. - köszöntem vissza
Aztán sorjába mindenki rám köszönt és záporozni kezdtek a kérdések, Patrik és én rólam.
Próbáltam mindenre válaszolni, de belépett Patrik és megmentett. Egy gyors "homlokpuszival" köszöntött,és elmesélte, hogy neki is rémes éjszakája volt, közben pedig segített válaszolgatni a többiek kérdéseire. A tanórák gyorsan elteltek, de szünetekben olyanok is érdeklődtek Patrikkal kapcsolatban, akiket eddig csak látásból ismertem. Hazafelé indulva volt ma kb először olyan, mikor normálisan tudtam beszélni Esztivel és Dorkával.Végre. Aztán gyorsan megírtam a házit, és bemagoltam gyorsan amit bekellet, mikor csörgött a telefonom. Patrik volt az, de ma nem tudtam elmenni vele sétálni, mert még nem végeztem a tanulással. :( A vacsoránál (rántott hús :p) anyuék kérdezgettek még egy kicsit a sulival kapcsolatban, de összességben a mai napról csak ennyi. Semmi kaland, semmi izgalom, és semmi konfliktus... :( Unalom+Tanulnivalók. Ennyi.